Erdélyi Lajos: Túlélés - Egy fotográfus visszaemlékezései (2012)

“Dokumentarista diákok, a budapesti Lauder gimnázium növendékei látogattak meg, filmfelvevő kamerával, mikrofonnal: Holokauszt túlélőként meséljek gyermekkoromról, deportációban megélt élményeimről. Arról a tíz esztendőről, amelyet – családunk korábbi életformájának mintegy torzulásaként – első- másod- és tized sorban is, zsidósághoz való úgyszólván kizárólagos kötődésem határozott meg. Kérdeztek, válaszoltam. Mesélő kedvemnek engedve, indázó, időben és térben elkülönülő és mégis összefüggő, egymást értelmező tényeket, gondolatokat soroltam. Hónapokkal később átadták a filmfelvevő gép, a mikrofon előtt elhangzott szövegem gépelt átiratát. Elrémültem. Ennyire zavaros, ennyire kapkodó öregemberré vénültem? Magyarázták, más a leírt és megint más az élő szöveg, amelyet gesztikuláció, az arcon tükröződő érzelmek értelmeznek. Nem láttam a filmet, bíznom kell hozzáértésükben, ügyszeretetükben. Az alábbi sorok ama kusza elbeszélés szövegszerkesztett változata. A fiatalok kérdéseit pótlandó, alcímekkel igyekeztem témák köré, illetve időrendbe csoportosítani emlékező soraimat. örömmel várom a szöveg megjelenését. Négy unokám közül kettő már nem tud magyarul. Angolul bizonyára elolvassák. Ha nem most, évtizedek múlva. Tapasztalatból tudom: öregedve akarunk aláereszkedni felmenőink élményanyagának mélységesen mély kútjába.”