"Tiltakozni nem tiltakozhattunk..." - Felvidéki magyar visszaemlékezések

Módszertani segédanyag.

Separator item

Az összehasonlítás egyik fő szempontja lehet az együttélés problémáinak feltárása: a kitelepített hazai németek (svábok) helyére telepítetett magyarok és a helyben maradók, magyarok - csehek, áttelepülő szlovákok, befogadó szlovákok és magyarok együttélése. Különösen érzékeny helyzetbe a kitelepített magyarok kerülnek, hiszen őket is üldözik, de a történelem groteszk fordulataként kerülnek éppen az elüldözöttek helyébe, ahol ők számítanak jöttmentnek.

"Tiltakozni nem tiltakozhattunk..."

Felvidéki magyar visszaemlékezések

Készítette: Oláh Lajos

A témáról itt tájékozódhatunk:

http://www.mtaki.hu/docs/szarka_laszlo_edvard_benes_dektretumairol_historia_2002_02.pdf

Megismerve a legfontosabb történelmi háttéreseményeket, végigolvasva a visszaemlékezéseket, azokat három alapvető csoportba sorolhatjuk. Ezeket az alaptípusokat tükrözik a visszaemlékezéseket tagoló fejezetcímek:

I. A csehországi deportálás emlékezete

  1. Izsaiak Csehországban
  2. "Jövevény voltam és Ti befogadtatok"
  3. Deportálás Taksonyból
  4. A felsőszeliek deportálása
  5. Karácsony Csehországban
  6. Farkasdiak Csehországban és Békéscsabán
  7. Mind bűnös, mer' magyar!
  8. Csehországból Magyarországra menekültként

II. A lakosságcsere emlékezete

  1. Deportálás helyett fehérlap
  2. "Magyarok, menjenek Magyarországra!"
  3. Kitelepítés Martosról
  4. Dunai tragédiák
  5. A magyarországi beilleszkedés gyötrelmei
  6. Átkelés a befagyott Dunán
  7. Menekülés, rejtőzködés, "vegyesnégyes"
  8. Magyar-sváb szomszédság
  9. Történelmi társbérlet 1948-ban
  10. Hetényi gazdából móri "telepes"
  11. "A szívemet kétfelé osztottam"
  12. Gyógyuló sebek
  13. Találkozás a szülőfölddel

III. Komáromból Komáromba

  1. Menekülés a befagyott Dunán
  2. Elmaradt kárpótlás
  3. Békés megyei kitérő
  4. Kecskés László emlékezete

Az első fejezet tehát a Csehországba munkára deportáltakról szól, a második többnyire az úgynevezett szlovák-magyar lakosságcsere kapcsán kitelepítettek, a harmadik főleg a spontán menekülők emlékeit tartalmazza. Nyilvánvaló azonban, hogy ezen a felosztáson belül több, igen lényeges különbség mutatkozik az egyes, az első ránézésre egy alaptörténetbe sorolt visszaemlékezések között. Ezekre az eltérésekre támaszkodhatunk az elemzés, feldolgozás során, sőt éppen ez lehet elemző munkánk kiindulópontja: keressük meg, kerestessük meg tanulóinkkal a történetek hasonló, illetve különböző vonásait. Készíthetünk táblázatot, amely megkönnyíti az összeállítás áttekintését. Egy lehetséges megoldásra mutatunk példát alább, ez segítheti az előzetes szempontadást, tájékozódást:

A visszaemlékezés

sorszáma

A deportálás típusa

Iránya (hová történt)

Módja, lefolyása

1

Kényszermunka

Csehország

Ingóságokkal

2.

Kényszermunka

Csehország

Mindent hátrahagyva,

rajtaütésszerűen

3.

Kényszermunka

Csehország

Ingóságokkal, de erősen korlátozva

4.

Kényszermunka

Csehország

Ingóságokkal, de korlátozva

Rajtaütésszerűen

5.

Kényszermunka

Csehország

Ingóságokkal

6.

Lakosságcsere

Békés megye

Fehérlap

7.

Kényszermunka

Csehország

?

8.

Kényszermunka

Csehország

Ingóságokkal, de erősen korlátozva

9.

Lakosságcsere

?

Fehérlap

10

Lakosságcsere

Tolna megye, Pári, sváb falu

Fehérlap

11.

Lakosságcsere

Gyönk, sváb faluba

Fehérlap

12.

Menekülés

A Dunán át

 

13.

Lakosságcsere

Nyíregyháza

Fehérlap

14.

Menekülés

A Dunán át

 

15.

Menekülés

Tolna, Mözs, sváb falu

Fehérlappal kitelepítettek között

16.

Lakosságcsere

Tolna. Gyönk, sváb falu

Fehérlap

17.

Lakosságcsere

Rajka, sváb falu

Fehérlap

18.

Lakosságcsere

Mór, sváb falu

Fehérlap

19.

Lakosságcsere

Mór, sváb falu

Fehérlap

20.

Lakosságcsere

?

?

21.

Nem tartalmaz ilyen jellegű adatokat

22.

Menekülés

A Dunán át

Mindent hátrahagyva

23.

Tolna, Gyönk

   

24.

Lakosságcsere

Békésmegye

Fehérlap

25.

Nem tartalmaz ilyen jellegű adatokat

Természetesen újabb szempontokat is meghatározhatunk, hiszen jól látszik, hogy van olyan visszaemlékezés, amely egyik, általunk meghatározott csoportba sem illeszthető be.

Amennyiben a feldolgozásnak ezt a globális módját választjuk, dolgozhatunk a tanulóinkkal csoportmunkában, pármunkában, kooperatív módszereket használva, egy – egy szempontot, vagy egy-egy visszaemlékezést bízva munkacsoportjainkra. A munka végén szintetizálhatjuk az egyes részkutatások eredményeit.

Az összehasonlítás egyik fő szempontja lehet az együttélés problémáinak feltárása: a kitelepített hazai németek (svábok) helyére telepítetett magyarok és a helyben maradók, magyarok - csehek, áttelepülő szlovákok, befogadó szlovákok és magyarok együttélése. Különösen érzékeny helyzetbe a kitelepített magyarok kerülnek, hiszen őket is üldözik, de a történelem groteszk fordulataként kerülnek éppen az elüldözöttek helyébe, ahol ők számítanak jöttmentnek.

Másik lehetőségként kiemelhetünk egy-két jellemző részletet, egy-egy visszaemlékezést, és ezeket dolgozhatjuk fel az órán, a foglalkozáson. A következőkben néhány általunk jellemzőnek tartott, tartalmilag gazdag, így könnyebben, változatosabban feldolgozható elbeszélést választottunk ki, ezekhez javasolunk néhány lehetséges megközelítési módod.

Izsaiak Csehországban

Az első visszaemlékezésben több olyan, tipikus elemet találunk, amely segítheti az események fő mozgatórugóinak, jellemzőinek megértését. Az első mondat elárulja a kitelepítések fő motívumait, illetve jelzi a köztudott történelmi tényt: a Csehszlovák állam gátlástalanul érvényesítette szándékait. „A gazdagokat Magyarországra vitték, a szegényeket Csehországba.”- olvashatjuk a lakonikus tömörséggel megfogalmazott mondatot. Beszéljük meg mi volt ennek a megkülönböztetésnek az oka. (A Magyarországra ú.n. fehérlappal deportáltak helyébe, a magyarországi szlovákság köréből önként kitelepülésre jelentkezők települtek, számukra teremtettek így „helyet” a csehszlovák hatóságok. A szegényebbeket, kiknek hátrahagyott ingóságaira kevésbé volt szükség, kényszermunkára Csehországba, a Szudéta-vidékre vitték, ahonnan korábban a németeket telepítették ki. )

Beszéljük meg, milyen módon mutatja be ez a visszaemlékezés a deportálást! A család az ingóságait korlátozás nélkül viheti (az összeállítás több olyan elbeszélést tartalmaz, ahol ez nem így történt). A katonaság biztosítja a deportálást.

A Csehországba érkezés után kezdődik a „rabszolgavásár”. Figyelemreméltó az a közlés, miszerint a cseh gazdák azt gondolják, hogy a magyarok önként jelentkeztek munkára. Beszéljük meg, miről, az állam mely szándékáról tudósít ez a körülmény.

Koudelovoban, ahová a család kerül, német kényszermunkások is vannak. A visszaemlékező úgy tudja, hogy az ottani németeket 25 kg-os csomaggal telepítették ki. Nézzünk utána, milyen körülmények között telepítették ki a szudéta németeket. A kérdéssel kapcsolatban feltétlenül kitérhetünk a háború után a németekre alkalmazott kollektív bűnösség elvére. Igazságos volt-e? Ejtsünk szót arról is, hogy bár a magyarokra a győztesek nem terjesztették ki ezt a felelősséget, a Csehszlovák állam önhatalmúlag megtette ezt (Benes dekrétumok, kassai kormányprogram). Aktualizálhatjuk a kérdést annak megbeszélésével, milyen utóélete van a dekrétumoknak napjainkban, milyen feszültséget okoz ez a különböző érintett államok között (Németország, Csehország, Szlovákia, Magyarország).

Figyeljünk fel az idegen környezet viselkedésére. Fontos látnunk, hogy a visszaemlékezők gyermekkorúak a kitelepítés időszakában, így a hasonló korosztályú tanulóink könnyebben átélhető élményekkel találkozhatnak. Ilyen például az iskolai beilleszkedésről szóló epizód.

A Csehszlovák kormányzat nem titkolt terve, hogy a kitelepítettek beolvadjanak a cseh többségbe, elveszítsék identitásukat. Beszéljük meg milyen siker koronázta ezt a tevékenységet. A visszaemlékező családja esetében miért nem működött ez a törekvés?

"Jövevény voltam és Ti befogadtatok"

Ez a visszaemlékezés is a Csehországba deportáltakról szól, azonban lényeges különbségeket fedezhetünk fel az elsőhöz képest. Olvastassuk el mindkét szöveget, emeljük ki ezeket a különbségeket. Itt már leplezetlenül jelentkezik a hatósági kényszer. A falut rajtaütésszerűen szállja meg a katonaság. A család egy élet munkájának eredményét kell, hogy hátrahagyja, fűtetlen vagonokban szállítják az embereket, a visszaemlékező felidézi akkori gondolataikat, félelmeiket: „ Arra gondoltunk, hogy úgy visznek bennünket, mint korábban a zsidókat. Felidéztük az ő, emberhez méltatlan elhurcolásukat, párhuzamba állítva a mienkkel.” Használjuk fel ezt a párhuzamot, nézzük meg, milyen körülmények között deportálták a zsidókat Magyarországról. Ehhez az összehasonlításhoz bőséges példákat találhatunk honlapunkon.

Figyelemre méltó a visszaemlékező édesapjának magatartása. A deportálás közben kétségbeesésében öngyilkosságot akar elkövetni, megérkezésük után viszont kezébe veszi családja sorsát: Prágába utazik, védelmet kér a magyar követségtől. Jellemző, hogy azt nem tudja elérni, hogy hazatérhessenek, illetve elhagyott házukban már szlovák telepeseket talál. Így végül Magyarországra települnek át.

Csehországból Magyarországra menekültként

Rövid terjedelme miatt ez a szöveg különösen jól használható órán, foglalkozáson, mely a Csehországba való deportálásról számol be. Kiemelhetjük, kigyűjtethetjük az alapmotívumokat: 1946-ban kezdődnek a kitelepítések. A családok nagy részét a Dunántúlra, feltehetően a kitelepített svábok helyébe szállítják. Másokat Csehországba deportálnak kényszermunkára. A csehországiak nem tudják, hogy nem önkéntesekről van szó. A történet különlegessége a szökés motívum, ahol a hétköznapi emberek segítőkészsége több ízben megnyilvánul. Fontosak ezek az emberi megnyilvánulások. Beszéljük meg mi motiválhatta a cseh kalauzt, hogy segítsen a szökevénynek.

"Magyarok, menjenek Magyarországra!"

Az úgynevezett lakosságcsere kapcsán, fehérlappal kitelepített család részletekben gazdag történetét olvashatjuk. Különösen alkalmas arra, hogy kiemeljük, megbeszéljük a visszaemlékezésből kibontakozó emberi tragédiák, az önfeláldozás, a mindennapi hősiesség példáit.

A visszaemlékező édesapja hadifogságban pusztul el. A család a módosabbak közé tartozik, így fehérlapot kap, Magyarországra kell települnie. A család igyekszik minden mozdíthatót magával vinni. Jól érzékelteti az elbeszélő a háború utáni félelmeket: „Szibéria is lehet az út vége, mert "a magyar kérdés vagonkérdés" Beszéljük meg, mennyiben voltak valóságosak ezek a félelmek. Milyen méreteket öltött a deportálás a háború alatt és meilyeneket a háború után? Kiket, milyen indokkal deportáltak? Milyen céllal, szándékkal vagoníroztak be embermilliókat az adott időszakban?

A család hosszasan hányódik a világháború alatt elpusztult Magyarországon, végül a kitelepített svábok helyén, a Tolna megyei Pári községben találnak új otthont. „Nem örömmel, szégyenkezve fogadtuk a hírt, hogy más házát kell elfoglalnunk.”- írja a visszaemlékező. Beszéljük meg, volt-e okuk a szégyenkezésre?

A nagyszülők története további tragikus szál az elbeszélésben: a kitelepítettek első halottja az elbeszélő nagyapja, aki nagybetegen éli túl a deportálást, a megérkezésük után rövidesen meghal.

Átkelés a befagyott Dunán

Ismét egy különleges, komplex történettel van dolgunk. Különleges, mert a család nem várja meg a kényszerdeportálást, megszervezik szökésüket. Beszéljük meg, milyen mértékű cselekvési szabadsága lehet az egyénnek kiélezett történelmi szituációban? Mit kockáztat a család? Ők választották a jobb megoldást, vagy azok, akik megvárták a hatóságok intézkedését és elfogadták sorsukat?

A történet szinte kalandregénybe illő fordulatokat tartalmaz: a Duna recsegő jegén való átkelés, a fosztogató orosz katonák megjelenése, a vasúti munkások, akik megmentik a családot.

A visszaemlékező részletesen beszámol a családnak a beilleszkedés, az újrakezdés érdekében kifejtett erőfeszítéseiről. A magyar történelem bontakozik ki előttünk sajátos alulnézetből. Ez a sajátossága történelemórán való elemzésre teszi különösen alkalmassá a visszaemlékezést.

Menekülés, rejtőzködés, "vegyesnégyes"

A családot Szudéta-vidékre való kitelepítésre jelölik ki, az édesapa a nagyobb gyerekekkel az Ipolyon keresztül Magyarországra szökik. A kisebb gyerekek beteg édesanyjukkal együtt a Magyarországra telepítendők közé keveredve jutnak át a határon.

Sváb faluba kerülnek, egy olyan házba, ahol a sváb nagymama nem volt hajlandó elmenni. Együtt kell, hogy éljenek. „ Így is történt, és attól kezdve ebben a vegyes négyesben éltük további életünket, amelynek során sok megpróbáltatásban volt részünk, de a sváb mamával sohasem volt bajunk.”- közli a visszaemlékező.

Elmaradt kárpótlás

A visszaemlékezés drámai tömörséggel vázolja a kitelepítések következtében előállott bonyolult helyzetet: Gyönkön találkozhatunk a 25 kg-os csomaggal kitelepített svábok tragédiájával, a helyükbe bukovinai székelyeket költöztettek be. Ide érkeznek a felvidéki magyarok, akik nem tudnak, nem is akarnak az új helyzetbe beletörődni, így mindent elkövetnek, hogy a szülőföldjükhöz közelebb költözzenek. Nem találják a helyüket, hontalannak érzik magukat. Az ötvenes években megpróbálnak törvényesen visszatelepülni Csehszlovákiába, a hatóságok elutasítják a kérelmet. A kárpótlás kérdését veti fel a visszaemlékező története végén. Beszéljük meg, milyen kárpótlás képzelhető el a történtekért? Miért megoldhatatlan kérdés a kárpótlás rendezése a kitelepített magyarok esetében?