Kiss László: Auschwitzi napló

Módszertani segédanyag és feladatok iskolai felhasználáshoz.

Separator item

2004 októberében a került a szerkesztők kezébe egy 17 éves fiú naplója. A szerző egy budapesti gimnázium diákja volt - 60 évvel ezelőtt. A vonalas lapokra írt napló az 1945 áprilisában 17 évesen Auschwitzból hazatért Kiss László beszámolója arról, mi történt vele és családjával a megelőző egy évben.

Módszertani segédanyag KISS LÁSZLÓ: AUSCHWITZI NAPLÓ című könyvének, illetve a könyv Interneten hozzáférhető változatának iskolai felhasználásához

Készítette: Gyárfás Katalin

 

Bevezető

2004 októberében a került a szerkesztők kezébe egy 17 éves fiú naplója. A szerző egy budapesti gimnázium diákja volt – 60 évvel ezelőtt. A vonalas lapokra írt napló az 1945 áprilisában 17 évesen Auschwitzból hazatért Kiss László beszámolója arról, mi történt vele és családjával a megelőző egy évben. Abban az évben, amit a magyar történelem és a magyarországi zsidóság legszomorúbb korszakaként ismerünk. A szerkesztők – tanárok, valamint néhány diákjuk - olvasva az eddig még csak igen kevesek által látott, hatvan éve írt sorokat, úgy gondolták, olyan dokumentumot tartanak a kezükben, melynek tartalmát feltétlenül meg kell osztaniuk másokkal, hogy ezzel segítsék a holokauszt áldozatairól – a gyermekekről, a kamaszokról, a családokról - való megemlékezést és ugyanakkor a holokausztról való tanítást. Így született a napló könyvvé formálásának, majd a világhálón való közzétételénak ötlete. A megjelent könyv egy diákokból, tanárokból álló alkotóközösség munkájának eredménye. A napló angol nyelvű fordítását – mely utat nyit az angol nyelvórákon illetve külföldi iskolákban történő felhasználáshoz – diákok készítették, munkájukat az alkotóközösséget vezető tanárok – Szőnyi Andrea és Jim Tucker – segítették. A régi fotók, dokumentumok válogatását, könyvbe való szerkesztését is diákok végezték Ennek során nyílt alkalom arra, hogy találkozhattak a napló szerzőjével, a most 77 éves Kiss László professzor úrral, akivel igazi, gyümölcsöző együttműködés alakulhatott ki. A vele való együttlétek, beszélgetések az egész projekt rendkívüli értékei.

Útmutatónkkal tanár kollegáinknak szeretnénk segítséget, ötleteket, információkat adni a könyv iskolai keretek között történő felhasználásához.

 

A napló olvasása – kik és hogyan?

A könyvet elsősorban középiskolai és felsőoktatásban történő felhasználásra, a 14-25 éves korosztálynak szánjuk. Ebben az életkorban a diákok már általában rendelkeznek valamennyi ismerettel a holokausztról. Valószínűleg a fiatalabbak ismeretei igen rendszerezetlenek és a legkülönfélébb forrásokból származnak, de talán éppen a könyv feldolgozása nyújthat alkalmat az eddig hallottak, látottak megbeszélésére, megvitatására, kiigazítására.

Mivel a napló szövege nem nagy terjedelmű – mindössze 20 oldal – mennyiségi szempontból nem jelenthet problémát olvasása. Tanítványait jól ismerő tanár megítélésén és a rendelkezésre álló idő mennyiségén múlik, hogyan szervezhető meg a szöveg olvasása és feldolgozása. Itt csak megemlítünk néhány lehetőséget:

  • közös olvasás – azaz felolvasás – órai keretek között vagy tanórán kívüli alkalmakkor, a tartalmi szempontok alapján beosztott szakaszok szerint. Az elolvasott egyes szakaszok után következik a közös megbeszélés.
  • egyéni olvasás tanórákon kívül, közösen kialakított szakaszonként. A már olvasott szakaszok közös megbeszélése egy-egy tanóra erre szánt részében történik.
  • egyéni olvasás tanórákon kívül a diákok egyéni olvasási tempója és igénye szerint. Az elolvasott napló közös megbeszélésére egy előre meghatározott időpontban, órán kerül sor.
  • a napló egy kiválasztott részletének közös olvasása, részletes megbeszélése tanórán, de ezt megelőzi a könyv egyéni, tanórán kívüli olvasása
  • egy kiválasztott részlet felolvasása a diákok által szervezett emlékünnepélyen (ezt megelőzi az egész könyv és a részlet választásának projekt keretek közötti megbeszélése)

 

Természetesen a legalaposabb feldolgozásra – mely mind a tárgyiismeretek bővítését, mind a sokrétű morális üzenetek megbeszélését jelenti – a közös olvasás ad lehetőséget. Ez több időt igényel ugyan, de igen értékes előnye, hogy így a felolvasás hallgatása közben a diákokban közösségi keretek között jöhet létre az áldozatokkal való mély együttérzés, és ez a megemlékezés legméltóbb, leghatásosabb formája. Természetesen ennek igen fontos feltétele a szép, tagolt, a könnyű értelmezést segítő felolvasás.

Az alábbiakban vázlatát adjuk az olvasási szakaszok egy lehetséges beosztásának:

(Közös olvasás esetén nem előnyös a napló folyamatos szövegét megszakítani a lábjegyzetek felolvasásával. Ezt érdemesebb a megbeszélés idejére halasztani.)

1. Seregélyesen, 1944. április 22 - június 5. 16-18.oldal

2. Székesfehérváron, és a vonatút 1944. június 5-17. 18-24. oldal

3. Auschwitzban 1944. június 17-től 24-32. oldal

4. Auschwitzi tábor leírása 34-40.oldal

5. Auschwitzban Laci és Bandi élete, sorsa 1945. január végéig

42-50. oldal

6. Visszaút Magyarországra és Budapesten 1945. május 20.

50-60.oldal

 

Néhány szempont, lehetőség a könyv tartalmi feldolgozására

 

1. Ismeretek közvetítése a holokauszt előtti időszakról

Az olvasást követő megbeszélések egyik nagyon fontos célja lehet az, hogy a diákok megértsék, átérezzék, a holokausztban megölt 600 000 magyarországi zsidó áldozat nem csak a magyar zsidó közösség, a zsidó családok vesztesége, hanem az egész magyar társadalomé. Csak úgy kaphatunk és adhatunk a számokon is túl érzékletes képet a veszteség nagyságáról, ha ismerjük mindazt, ami érték volt. Ezért hasznos, ha a könyv olvasása előtt a diákok információkat gyűjtenek a magyarországi zsidó közösség holokausztot megelőző múltjáról, az ország gazdasági, kulturális életében betöltött szerepéről. Kézzelfoghatóbbá, érthetőbbé válhatnak az adatok, folyamatok, ha azokat nem csak az ország területére vonatkoztatva ismertetjük. Amennyiben rendelkezésünkre állnak adatok, utaljunk a diákok környezetében lévő kisebb települési egységek zsidó közösségeinek történelmére is.

Könyvünk szerzőjének szülőfaluja, a Fejér megyei Seregélyes zsidó közösségének története általános, tipikus példája a vidéki zsidó közösségek történetének.

Ugyanúgy, mint általában a vidéki zsidó közösségekről, a seregélyesi közösségről is sajnálatosan rendkívül keveset tudunk. Az egykor virágzó közösségek a holokauszt áldozataivá váltak, és velük együtt a legtöbb esetben az írásos, tárgyi emlékek is. Ha képet akarunk kapni egy-egy kisebb közösség múltjáról, többnyire csak a tízévenkénti országos, községekre is lebontott népszámlálási adatokra hagyatkozhatunk, vagy az egykori közösségek egy-egy holokausztot túlélő tagjának, vagy a településeken elő kortársaik szóbeli közléseire. Jelenleg arról sincs adatunk, mikor kerültek zsidók Seregélyesre, de azt tudjuk, hogy az első magyarországi népszámlálás megállapítása szerint 1880-ban a 3479 lakosú településen 127 izraelita vallású élt, akik mind magyar anyanyelvűnek vallották magukat. Főképp a mezőgazdasághoz kapcsolódó kereskedelemből, a falu életéhez tartozó iparos tevékenységből éltek. A 19. század második fele és a 20. század első évtizedei jelentik a magyarországi zsidóság virágkorát, ezt a Fejér megyei közösségek gyarapodása is bizonyítja. Az Egyenlőség című felekezeti hetilap 1907-ben adta hírül, hogy Seregélyesen imaházat avattak. A közösség anyakönyvileg az alig valamivel nagyobb lélekszámú Kápolnásnyéki neológ – ez volt a magyarországi zsidóság három fő vallási irányzata közül a legmodernebb – hitközséghez tartozott. A seregélyesi közösség két helybeli alkalmazottat tartott, a kántort és a hitközségi gondnokot. A kántor feladatai közé tartozott a hitoktatás és a rituális előírásoknak megfelelő baromfivágás is. A máig legrészletesebb adataink a közösségről Kiss Lászlótól származnak, aki éppen az Auschwitzi napló-ban sorolja fel a Seregélyesről 1944-ben elhurcoltak nevét és foglalkozását. (ld. 20-24. oldal) A felsoroltak között van Tolnai Ábrahám kántor is, aki akkor 73 éves volt, és Weisz Izidor, a közösség 74 éves gondnoka. Mindkettőjüket megölték Auschwitzban.

Kiss László visszaemlékezéseiben a seregélyesi zsidó közösség a falu életébe integrált közösségként jelenik meg, ugyanúgy, mint más zsidó közösségek a legtöbb magyarországi településen. A harmincas évek elején 80-90 lelket számláló közösség gyermekei többnyire a falu katolikus elemi iskolájába jártak. Emellett hetente kétszer, délutánonként Tolnai bácsi házában részesültek hittan és héber oktatásban. A falu hentesénél lehetett a kóser húst megvásárolni, és természetes volt, hogy a közösség kántora felügyel arra, hogy a hús valóban megfeleljen a vallási előírásoknak. Dr. Berger Fülöp, a falu állatorvosa magas szintű képzettsége miatt is nagy megbecsülésnek örvendett. De ugyanígy köztiszteletben álló személy volt Dr. Medák Ernő, a falu egyik orvosa, és Weisz Kálmán gépészmérnök , akinek malmában őrölték a falu gabona termését. (Egyikőjük sem tért vissza Auschwitzból.)

Az integráció szép példája, hogy amikor a harmincas években a községben országzászlót avattak, a falu vezetői fontosnak tartották, hogy a zászló elkerüljön áldásra mindegyik felekezet templomába, így természetesen a zsidó imaházba is. Kiss László emlékszik, hogy gyerekként a zászlót közösen kísérték egyik templomból a másikba. „Mi izraelita vallású magyaroknak éreztük magunkat.” – mondja. Mindezen adalékok, történetek tükrében rajzolódik ki a holokauszt tragédiájának mélysége. Tapasztalatunk, hogy ezeknek a személyes és a közösségekre vonatkozó történeteknek az összegyűjtése, rögzítése – az u.n. „oral history” – a történelemoktatás, a közösségi életre való nevelés új, igen hasznos útjait nyitja meg. Több magyar településen már jó ideje folynak helytörténeti kutatások, nem egy helyen éppen a helybeli iskolák egy-egy lelkes tanára végzi ezeket. Egy település helytörténete akkor lehet egész, ha tartalmazza valamennyi ott élő vagy ott élt kisebb közösségének történetét. A legtöbb vidéki zsidó közösség múltja a már fent említett okok miatt a mai napig feltáratlan. A helybeli iskolák diákjai mind a magyar, mind az egyetemes történelem kutatás számára rendkívül hasznos szolgálatot tesznek, ha az utolsó pillanatokban felkutatják, összegyűjtik és az utókor számára megmentik a településükön még fellelhető zsidó vonatkozású építészeti, tárgyi emlékeket, és a szóbeli visszaemlékezéseket rögzítik, közkinccsé teszik.A háború előtti utolsó népszámláláskor, 1941-ben 82 fős seregélyesi közösségből a munkaszolgálatot és deportálást követően, 1945-ben alig volt túlélő. A naplóban közölt adatok szerint az Auschwitzba deportáltak közül – 69 fő – csak öten tértek vissza, a munkaszolgálatból hatan. 1945 után a zsidó közösségből senki sem maradt Seregélyesen.

 

2. Privát történelem és makro történelem kapcsolódása

Családtörténet és személyes történelem fotók és dokumentumok tükrébenTudjuk, hogy nem csak egy-egy közösség története, de a személyes, privát történelem is mindig híven tükrözi egy ország, sőt az egyetemes történelem változásait, eseményeit. A privát történelem kutatása ezért is kiváló terep az oktatás számára. A kutatás gyakorlati megvalósulása a diákok esetében nem más, mint a történelmi eseményeket megélt szemtanúk narrativáinak meghallgatása, olvasása – az Auschwitzi napló megjelenése ez utóbbi célt szolgálja – illetve a személyekhez, családokhoz tartozó fotók, dokumentumok tanulmányozása. Sokszor e két kutatási útvonal egyszerre járható, mint ahogy ezt a kötetünk szövegéhez társult fényképek, dokumentum másolatok is bizonyítják. Képi illusztratív jellegüknél fogva a régi fényképek különösképpen alkalmasak arra, hogy a diákok rajtuk keresztül történelemről tanuljanak. Ezért is szívesen ajánljuk az Auschwitzi napló egyik iskolai feldolgozási lehetőségeként a kötetben megjelent archív családi fotók, dokumentumok tanulmányozását.

Mielőtt még példaként néhány fotót bemutatnánk, érdemes megemlítenünk, hogy a fotók – és ugyanúgy a dokumentumok is – történelmi szempontból kettős üzenetet hordoznak. Egyfelől a képpel ill. dokumentummal közvetítendő, azokon látható, olvasható konkrét üzeneteket. Ugyanakkor a képeknek ill. dokumentumoknak is, mint tárgyaknak megvan a saját története, amiben ugyanúgy lenyomatát találhatjuk a nagy – makro – történelmi folyamatoknak. A holokauszt miatt a magyarországi zsidó családok esetében sajnos egyáltalán nem kézenfekvő, hogy rendelkezésünkre állhatnak régi fényképek. Így van ez könyvünk szerzője, Kiss László családja esetében is. Annak ellenére, hogy a családi, a közösségi események megörökítéseként számos fotó készült - hiszen Kiss László édesapja, Kis Mihály szabómester hobbija a fotózás volt – a seregélyesi felvételekből a háborút csak néhány élte túl. („Apám üveglemezre készítette felvételeit, mi gyerekek segédkeztünk neki. Sok fotó volt, de csak 2-3 maradt ezekből kifosztott házunk padlásán.”) A megjelentetett családi fotók (12-13. oldal) Kiss László nagybátyjának, Kis József tulajdonában voltak – ő budapesti lakásán élte túl a vészkorszakot, hozzá érkezett meg Auschwitzból Kiss László és az ő kérésére jegyezte le a naplót.

A címlapon szereplő fotót a könyv 13. oldalán is megtaláljuk, mellette egy 1926-os felvétellel, amely a családi szabóüzlet bejárata előtt készült. A cégtáblán nagy betűkkel Klein Sándor neve van. Ő volt Kiss László nagyapja. Halála után a cégtábla feliratát kiegészítettek: KLEIN SÁNDOR – Cégtulajdonosok: Kis Testvérek – Alapítva: 1852. A Kis Testvérek Kis Mihály és Kis Nándor, a férfi ikerpár a bal oldali képen. Az ő négy évvel idősebb testvérük, Klein József volt az, aki 1909-ben, érettségije évében a névváltoztatást kezdeményezte. Ettől az évtől a négy fiútestvér a Kis vezetéknevet használta. A lánytestvérek megmaradtak az eredeti családnévnél. A családnevek, a névváltoztatások története a mikro történelemnek olyan témái, melyeken keresztül bemutathatjuk a diákoknak, hogyan befolyásolják a privát élet döntéseit a makro történelmi folyamatok, politikai tendenciák. Megbeszélhetjük azt is, mi a különbség az asszimiláció és az integráció között, és választ kereshetünk arra kérdésre, hogy mi lehet az erős asszimilációs törekvéseknek az oka? Példákkal illusztrálva kitérhetünk a sokszínű társadalom pozitívumainak elemzésére.A 13. oldal alján látható képen a családi ház. A könyv bevezetőjéből tudjuk, hogy itt lakott 3-3 gyermekes családjával a két szabó testvér. A házat – ami máig is Seregélyes egyik legszebb épülete – ők építették 1928-ban. A két család idilli, szinte meseszerűen boldog életet élt itt, és ebből valamit megérezhetünk, ha megnézzük az 1934-ben készült kerti felvételt a két ikerpárral. A képen több erre utaló apró jelzést fedezhetünk fel, ha alaposabb szemlélésére egy kicsit több időt szánunk. A magyarországi politikai eseményekről, azok kulturális hatásáról, a többségi és kisebbségi kultúrák viszonyáról, a kulturális integrációról beszélhetünk a diákokkal a 10 éves Ágnes magyar ruhás képe (12. oldal) vagy a Kun testvérek képe (28. oldal) kapcsán. A közzétett dokumentumok közül példaként a 42-43. oldalon látható auschwitzi cigaretta- és prémiumjegyet emeljük ki. Mindkettő önmagában is sok információt közöl a koncentrációs tábor életéről. (A cigarettajegyen látjuk például valóban „használatban” a napló írójának fogolyszámát.) Érdemes a diákoknak lehetőséget adni arra, hogy kifejtsék, mi mindenre lehet következtetni e dokumentumokról. A 62-66.oldalon olvasható levelek is közelebb vihetik a diákokat a 17 éves Kiss László történetének, a zsidó családok 1945-ös helyzetének megértéséhez.

 

3. Morális üzenetek közvetítése

A holokausztról való oktatás kiemelkedően fontos célja, hogy a diákok Auschwitz fogalommá vált negatív példáját elemezve felismerjék, milyen döntések, erkölcsi mulasztások vezettek a bekövetkezett tragédiához. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy lássák és meggyőződésük legyen: vannak olyan pozitív erkölcsi értékek, melyek lehetővé teszik hasonló események elkerülését, megakadályozását. Ezeknek a pozitív értékeknek érvényre juttatásában minden egyes embernek személyes felelőssége van.

A naplóban olvasottak feldolgozásakor alkalmunk van arra, hogy kitérjünk a különféle magatartásformák elemzésére. Már rögtön az első oldalak olvasása után beszélgethetünk a diákokkal arról, milyen választási lehetőségek adódtak akkor és adódnak ma azok számára, akik az üldözöttek, kiszolgáltatottak környezetében vannak. A szövegben olvasott eseményekhez kötődve elemezhetjük az üldözők, a csendes szemlélők, a mentők, segítők magatartását, cselekedeteik hátterét. Feltehetjük a kérdést: mi lehet az oka annak, hogy a szolidaritás megnyilvánulására ebben az időszakban kevés példa volt. Egy falu, egy kisváros társadalmában kik voltak azok, akik befolyásolhatták a morális értékrendet? Hányféle megnyilvánulási formája lehet a szolidaritásnak? Voltak-e egyéni vagy kisebb közösségi cselekvési lehetőségek a kor általánosan elfogadott normáival szemben? Hogyan válhatott általánosan elfogadottá a hátrányos megkülönböztetés és üldözés? A könyvben felsorolt nevek nagyon konkréttá tehetik kérdéseinket. A nevek mögött életek, családtörténetek vannak. „Apuka és Nándi bácsi” Kis Mihály és Kis Nándor, a 48 éves szabó ikerpár, akiknek az apja is, és a nagyapja is szabó volt Seregélyesen, és akik családjukkal együtt közel 100 éve ott éltek. A munkaszolgálatból egyikőjük sem tért vissza. Olvashatjuk lassan, figyelmesen a 17 éves fiú által összeállított listákat (20-24. oldal illetve 30-33. oldal) a deportáltakról, a megöltekről. Ezeken a listákon a nevek mellett foglalkozások, életkorok vannak, családok tagjai egymásután, nagyszülők, unokák. Hogyan vált lehetségessé, hogy 1944. június 14-én velük mind elindult egy vonat Auschwitz felé?

A fenti megbeszélési témákhoz végül még egyet ajánlunk. A diákok között bizonyára lesznek, akiknek feltűnik a könyv tárgyilagos, személytelen stílusa. Ez legmegdöbbentőbb akkor, amikor Bandi, az ikertestvér haláláról olvasunk. Ha figyelmesebben követjük a különböző témájú szövegrészeket, észrevehetjük, hogy az érzelmi visszafogottság szándékos. Ez a szándék hol erősebben, hol gyengébben képes megvalósítani azt, hogy direkt módon ne legyen érzelmekről szó. Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy ne lettek volna a 17 éves kamasz fiúnak érzelmei mindazzal kapcsolatban, ami történt. A lélektani megfigyelésekből tudjuk, hogy a lélek a túlélés érdekében különösen nehezen elviselhető helyzetekben ösztönösen védekezik, kiváltképpen gyermekek esetében. A tárgyilagosságra törekvő stílus védekezés abban a felfoghatatlanul nehéz helyzetben, amikor valakinek 17 évesen az auschwitzi koncentrációs táborból hazajőve meg kell értenie, hogy egyedül maradt – szülei, testvérei, családja, közössége nélkül.

Tegyünk meg mindent azért, hogy soha többé és sehol a világon gyermekek ilyen helyzetbe ne kerüljenek.

 

Kérdések és feladatok iskolai és önálló feldolgozáshoz

 

05.jpg

 

Bevezetés

1. Keresd meg Seregélyest a térképen!

2. Nézz utána, hány lakosa volt Seregélyesnek a II. Világháború előtt, a lakosok mivel foglalkoztak, milyen oktatási intézmények voltak a faluban!

3. Mit tartalmaztak pontosan a zsidótörvények, melyik mikor lépett érvénybe és milyen korlátozásokat jelentett?

4. Milyen egyéb iskolatípus létezett akkoriban? Miben különböztek ezek az iskolák a mai iskolatípusoktól?

5. Mit gondolsz, mit jelenthet a „(zsidó)osztály” kifejezés?

6. Milyen előzményei és következményei voltak a németek bevonulásának?

7. Nézz utána, hogy Európa különböző országaiban milyen megkülönböztető jelzéseket kellett viselniük a zsidóknak!

8. Mit jelent az „összeköltöztetés” kifejezés a szövegben?

 

Seregélyesen, 1944. április 22. - június 5.

9. Milyen szigorító intézkedések történtek a németek bevonulása után?

10. Mi zajlott ebben az időben Európában, illetve a környező országokban?

11. Mit gondolsz, miért kellett a környező falvak lakosainak Seregélyesre költözni?

 

Székesfehérváron, és a vonatút 1944. június 5-17.

12. Keresd meg a sárbogárdi járást a térképen!

13. Milyen vagonokról van szó a szöveg ezen részében?

14. Keresd meg Kassát a térképen!

15. Térkép segítségével próbáld meg rekonstruálni az útvonalat az auschwitzi táborig!

16. Nézz utána, milyen szerepe volt a SS-nek a II. Világháborúban!

 

Auschwitzban 1944. június 17-től

17. Mi történt a munkaképtelenekkel Auschwitzban a válogatás után?

18. Miért választották ki az ikreket? Miért kaptak kiemelt szerepet?

19. Milyen céllal vizsgálták az ikreket?

20. Ki volt dr. J. Mengele?

21. Milyen szerepe volt Mengelének Auschwitzban?

22. Mi lett Mengele további sorsa a II.Világháború után?

23. Sorold fel az emberi méltóság teljes elvesztéséhez vezető út stációit a zsidótörvényektől az auschwitzi lágerban kapott fogolyszám tetoválásáig!

24. Kik számítottak alsórendűnek a náci ideológia szerint?

25. Kiket deportáltak még a haláltáborokba?

26. Milyen sorsot szántak a deprotáltaknak?

27. Nézz utána, mi történt a cigánysággal a II. Világháborúban!

28. Nézz utána, milyen háborús események zajlottak 1944-ben Európában!

 

Az auschwitzi tábor

29. Hová kerültek az Auschwitzból elszállított emberek és miért vitték el őket?
Mi történt azokkal, akiket nem végeztek ki azonnal?

30. Mikorra esik általában a zsidó újév? Mit gondolsz, véletlen volt-e, hogy az első szelekcióra éppen aznap került sor?

31. Olvasd el, hogyan ír Elie Wiesel: Minden folyó a tengerbe siet c. művében erről! (Esély Könyvklub Kft. 1996. pp. 50-52.)

32. Keresd meg az egyes lágerrészeket a rajzon! (ld. fotók, dokumentumok)

 

Laci és Bandi élete, sorsa Auschwitzban 1945. január végéig

33. Ki volt az a magyar költő, akit hasonló módon gyilkoltak meg?
Nézz utána, hol történt!

34. Olvasd el, hogyan ír erről a költő Erőltetett menet című versében!

35. Keresd meg Gleiwitzet a térképen!

36. Hol volt pontosan a bunai tábor? Keresd meg a térképen!

37. Mi zajlott 1945 elején Magyarországon?

 

Visszaút Magyarországra és Budapesten 1945. május 20.

38. Mikor érkeztek a szovjet csapatok Magyarországra?

39. Mikor szabadult fel Budapest?

40. Keresd meg Krakkót a térképen!

41. Keresd meg a térképen a Duklai hágót!

42. Keresd meg Przemysl városát a térképen!

43. Kik voltak a partizánok? Hogyan harcoltak?

44. Keresd meg Homonnát a térképen!

45. Miért beszéltek ezek az emberek magyarul?

46. Nézz utána, milyen nemzetiségek éltek együtt pl. Békésen!

47. Mi volt a Vörös Hadsereg?

48. Milyen szerepe volt a Vöröskeresztnek a háború alatt és után?

49. Térkép segítségével rekonstruáld a hazafelé vezető utat!